Újraindul a Mesterecset pályázat, amely a Magyar Államkincstár által tavasszal elindított, ám a vírushelyzet miatt megszakított első szakasz folytatása. Bővebben a letölthető dokumentumokban: 

Ezúton szeretném tájékoztatni, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma a 2020/2021. tanév rendjéről szóló 27/2020. (VIII. 11.) EMMI rendelet, valamint a nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet alapján pályázatot hirdetett a 2020/2021. tanévben 8. évfolyamon tanuló diákok számára az Arany János Tehetséggondozó Programban való részvételre.

A program célja, hogy segítse a hátrányos helyzetű, tehetséges diákok továbbtanulását.

Egy éve már otthonról is meg lehet nyitni a Babakötvényes számlát, az úgynevezett Start-számlát a Kincstárnál. Az ügylet tetszőleges időpontban kényelmesen, gyorsan és költségmentesen elvégezhető, így nem véletlen, hogy közel 13 ezren éltek a lehetőséggel. A sikerben a Babakötvény növekvő népszerűsége és az online számlanyitáshoz kapcsolódó nyereményjáték is szerepet játszik.

Bővebb információ

Idén 74 esztendeje annak, hogy közel két és fél évszázad után Bélmegyer — Fás területével is gyarapodva — ismét önálló községgé alakult. Bélmegyer mintegy 650 éves fennállása után, 1703-ban vált lakatlanná. 1720-ban már mint puszta került Harruckern János György birtokába, majd 1798-ban a báró Wenckheimek örökségeként vált a körösladányi uradalom tartozékává. A területét pedig jobbára a saját, köröstarcsai és mezőberényi jobbágyaiknak adták haszonbérbe. Ennek ellenére az 1850-es években a bélmegyeri pusztát közigazgatásilag mégsem Körösladányhoz, hanem Békéshez csatolták. Az északra fekvő Fás viszont 1728-ban újra benépesült. Az árvizek pusztításai miatt azonban 1749-ben a lakossága Körösladányba, a Fásivégre költözött. A határát pedig felerészben Körösladányhoz, illetve Kisfás néven Szeghalomhoz csatolták még 1789 előtt. Bélmegyer újjászervezésére már a XIX. század végén mutatkozott lehetőség, amikor is a báró Wenckheimekkel rokonságban álló gróf d'Orsay Emilné Festetics Feliciána grófnő a békésieknek eladásra kínálta ottani földjeit. 
Az újraalakulásra azonban még mintegy öt évtizedet várni kellett. Az alakuló és tisztújító közgyűlésen Dr. Krafcsik Gábor, a békési járás főjegyzője olvasta föl a belügyminiszter 151 693/1946 III. B. M. számú leiratát, amelyben „Bélmegyer lakott helyet 1946. évi április hó 1.-ével önálló nagyközséggé engedélyezi szervezni, képviselő-testületét és elöljáróságát 
megszervezni rendeli." Ezek után Mucsi Imre Békés község mint anyaközség főjegyzője üdvözölte az „új önálló községet", rámutatva arra, hogy „nem kell haragudni arra Bélmegyer községnek, amiért az anyaközség mindent elkövetett az irányban, hogy az új község alakulását körömszakadtáig ellenezte, amit csak azért tettek, mert mindenki féltve őrizte önmagáét. [...] Kívánja, hogy olyan erős község legyen Bélmegyer, amely a saját lábán — minden segítség nélkül — meg tudjon minél előbb élni. "Az egyéb tisztségviselők és esküdtek megválasztása után Baji János lett a községi bíró, míg Domokos Gábor a községi törvénybíró. A történtek ekkor még csupán annyiban érintették Körösladányt, hogy dél felől már nem Békéssel, hanem egy új településsel, Bélmegyerrel lett határos. A kezdeti teendőket az önállósággal járó feladatok, a telepes községgé válás megvitatása jelentette. Hamarosan azonban a település további fejlődését célzó újabb, immár Körösladányt is érintő, nagy horderejű elképzelés is szárnyra kapott. Július 3-án ezért rendkívüli közgyűlést hívtak össze. Ezen Arany Gusztáv vezető jegyző ismertette a Ravasz György szeghalmi és Dr. Krafcsik Gábor békési járási főjegyzőhöz Körösladány községhez tartozó Fás és Bikasziget Bélmegyerhez való csatolása ügyében benyújtott 1846/1946. sz. megkeresésüket. Az abban foglaltakat a bélmegyeri elöljáróság az említett helyszíneken több ízben is kihirdette. A meghallgatások időpontját a békési járás főjegyzője rendeletében július 6-ára, majd később július 13-ára tűzte ki. A jegyzőkönyv szerint: Arany Gusztáv „vezetőjegyző nagy örömének ad kifejezést, amikor Fás és Bikasziget csatlakozásának kilátását jelentheti be, mert a község határának a maga 2-3000 kat. holdas területével óriási előnyt jelentene az anyaközségnek, és a területek csatlakozásával lenne igazán életképes Bélmegyer község is". A siker reményében még arról is döntöttek, hogy a meghallgatásra az elöljáróság mellé még hat képviselő-testületi tagot is küldenek. Molnár Jenő Békés vármegye alispánja 6392/1946. sz. rendeletében — Bikaszigetet kihagyva —csupán Fás lakosságának szavazását rendelte el július 13-ára. A szavazás lefolyását a 33/1946 kgy. sz. véghatározat értelmében a bélmegyeri elöljáróság és a képviselő-testületi tagokból alakult bizottság ellenőrizte. Eszerint „Bélmegyerhez való csatlakozás mellett szavazott 52 fő, Körösladánynál való maradás mellett szavazott 14 fő, nem szavazott 12 fő". (A kevésnek tűnő részvételi szám abból adódik, hogy csupán a családfők voksolhattak a mintegy 400 főt érintő lakosság nevében.) Természetesen Körösladány is megtett mindent Fás megtartása érdekében. Szerették volna elérni, hogy a hovatartozás ügyében le nem szavazott 10 családfő is leadhassa voksát, amit a bélmegyeriek azzal utasítottak vissza, hogy ők nem Fáson, hanem Körösladányban laknak. Emellett még az ellen is felemelték a hangjukat, hogy az 52 csatlakozást elfogadó szavazó közül 3 érvénytelen legyen, mivel azok az alispáni rendelet után költöztek ki Körösladányból Fásra. Körösladány elöljárósága viszont a cserszádi rizstelep hovatartozása ügyében emelt kifogást, miután csak a telep vezetője szavazhatott, az ott dolgozók pedig nem. A fölvetést a bélmegyeriek azzal az indokkal utasították vissza, hogy a rizstelep oszthatatlan terület. A szavazás után pedig a leghatározottabban követelték, hogy: „A Fáson kint lakók leadott szavazata alapján kérjük Fás sürgős idecsatolását, még abban az esetben is, ha Körösladány község az idő húzása miatt Bikaszigetnek szavazását is kéri elrendelni — holott annak idecsatolásáról Bélmegyer község már lemondott". A kérésük pedig meghallgatásra is talált. Mintegy két évszázadnyi együvé tartozás után, nem kis csatározások árán vált ki Fás szinte teljes területe Körösladány közigazgatása alól, amivel immár 74 éve véglegesült a város határa. 

Kazinczy István

forrás: Körösladányi Hírmondó

A Belügyminisztérium Közfoglalkoztatási és Vízügyi Helyettes Államtitkárságának tájékoztatója a lakossági kutak vízjogi engedélyezési eljárásáról 

Bővebben a letölthető dokumentumban:

Fácánok rebbennek fel az útszélről. Beljebb egy kis erdei tisztáson őzike néz riadtan a kocsi felé. 
- Álljunk csak meg egy percre, ezt az őzet még nem láttam errefelé. 
-  Hát nem minden őz egyforma? 
Kajánul susog az erdő, mintha az is mosolyogna a naiv kérdésen. 
-  Ahány annyiféle, szinte mindet ismerem, ebben a kerületben, ha valahonnan idetéved egy, azt is azonnal észreveszem, hogy Idegen. Ez például puskára érett selejt, látja az agancsát? Az árulja el, hogy ebből nem lesz szép példány. Az élet, meg az erdő törvénye szigorú, itt nem maradhat meg olyan, ami satnya. 
Vízügyiek egyenruhájában baktató férfit érünk utól. 
- De jó, hogy találkozunk, éppen rád gondoltam, lenne egy kis szakmába vágó feladat. 
- Mondd Péter bátyám, miről lenne szó? 
-  Van egy vízzel borított tábla, kértem egy markológépet a tsz-ből, leeresztő csatornát kellene húzni.
-  Merre gondolnád? 
Magyarázat következik, amiből nem sokat értek, ami nem is csoda, hiszen most járok először ezen a környéken. A vízügyes férfi érti, melyik tábláról van szó. Vállalja, hogy elvezeti a tetthelyre a markológépet.
 Közben megérkezünk az erdészházba.
-  Ez az én otthonom - mutat körbe Kovács Péter, a bélmegyeri erdő fáspusztai kerületének erdésze - A feleségem a közeli intézetben dolgozik, egyedül vagyok itthon. 
-  Van ideje egy kis beszélgetésre?
-  Mindenre lehet időt szakítani. 
Ha bekötött szemmel vezettek volna ebbe a házba, a berendezésről akkor is kitalálnám, ki a gazdája. Az előszobában körös-körül a falakon trófeák, vaddisznó-agyar, őzagancs, dámlapát, kitömött madarak, a föhelyen egy óriási rétisas, üvegszeme rámered a belépőre. 
- Ez a legnagyobb hazai ragadozó madár — magyarázza látva az érdeklődésemet. A szobában rókabőrök. meg egy vadmacskaprém. 
-  Hatalmas állat lehetett. 
-  Bizony szép jószág volt, majdnem 8 kilós. Puszta kézzel fojtottam meg — mondja nem kis vadászbüszkeséggel. 
Akármiről is beszélgetünk az erdőhöz és puskához kanyarodunk vissza. 
-  Erdőben születtem, erdő a mindenem, a puska az istenem. Mindkettőt nagyon szeretem. Igaz, össze is nőttem velük 40 év alatt. 
Itt félbeszakad a beszélgetés, bekopogtat a vízügyes. 
-  Komám, baj van! Az istenért sem tud bejutni a gép a sáros, mélyen felázott talajon. Nem erre való ez a nehéz markoló.
-  A fene ette meg — szaladt ki a száján —, nézhetek más. könnyebb gép után. 
A kis közjáték után tovább beszélgetünk. 
-  A 40 év egy életút. Hogy és hol kezdődött a „szerelem"? 
-  Nyírmártonfalván születtem — amint már az előbb említettem —, egy 24 ezer hektáros erdőben. Ott jártam tanyasi iskolába. Nagyon imponált az erdész, amint ott bandukolt a szűk, kanyargós erdei ösvényen. szép egyenruhában, puskával a vállán. Irigyeltem, hogy övé az egész erdő, azt csinál benne — akkor még én úgy gondoltam — amit akar. Az iskola után, '37-ben a debreceni gúti erdőgazdasághoz kerültem gyakornoknak. Akkor nem volt egyszerű bekerülni egy ilyen gazdaságba. Szépen ment minden, rettenetesen boldog voltam, de aztán jött a háború. Mindössze egy évig voltam az ásotthalmi alerdésziskolában. Aztán jött a behívó. Majdnem tíz év múlva, 1948-ban kerültem haza. Ismét beültem az iskolapadba már nem fiatal fejjel. Dehogy szűnt meg a vágyam az erdő után! Kint a harctéren is sok erdőben megfordultam. Bizony akkor már az erdő élete is sokkal zajosabb volt, mint békeidőben. Úgy kódorogtam a hatalmas fák között, mint aki otthon jár. Néztem a vadakat egy-egy fegyvernyugvásos csendben. Riadtak voltak, minden neszre menekültek; akár az emberek. Amikor elvégeztem az iskolát — kitűnőre sikerült — Nagymágocsra, majd Mindszentre neveztek ki. 1953. június 1-én, éppen 25 évvel ezelőtt kerültem ide a bélmegyeri erdőbe. Jóval kisebb, mindössze 1700 hektár területű erdő a birodalmam. Azóta itt élek. 
-  Magányos munkahely ez. Nem unalmas? 
-  Dehogy magányos, mindig van itt munka, meg emberek is. Tíz dolgozónk van. Két évem van a nyugdíjig, egészségben szeretném elérni. Az erdő nem jelenti az elszigetelődést, tanácstag, önkéntes rendőr vagyok, meg vezetőségi tagja a vadásztársaságnak. Ha már kihozta a szó, megmutatom a kitüntetéseket is. 
Érezhetően büszke a közbiztonsági érem bronz és ezüst fokozatára, az üzem meg a gazdaság kiváló dolgozója kitüntető jelvényekre. 
-  Ha nyugdijas lesz? 
-  A fiam már elvégezte az erdészeti szakközépiskolát, most ő gyakornokoskodik a vésztői erdészetben. Szeretném, ha ő venné át tőlem a fáspusztai kerületet. Így maradhatnék én is továbbra az én szeretett „birodalmamban". 

Békés Megyei Népújság, 1978

Geocaching túra Kovács Péter kerületvezető erdész emlékére

Ezúton értesítjük a lakosságot, hogy településünk területén légi úton történő szúnyoggyérítés kerül elvégzésre. 
A kezelés pontos időpontja: 2020.08.11-én a napnyugtát megelőző' 1,5 órában. 
Rossz idő esetén a védekezés 2020 augusztus 12-13-án ugyanebben az időben kerül elvégzésre. 
Bővebben a mellékletben:

2020. július. 29-én szerdán 18 órai kezdettel. Részletek a mellékletben.