Idén 74 esztendeje annak, hogy közel két és fél évszázad után Bélmegyer — Fás területével is gyarapodva — ismét önálló községgé alakult. Bélmegyer mintegy 650 éves fennállása után, 1703-ban vált lakatlanná. 1720-ban már mint puszta került Harruckern János György birtokába, majd 1798-ban a báró Wenckheimek örökségeként vált a körösladányi uradalom tartozékává. A területét pedig jobbára a saját, köröstarcsai és mezőberényi jobbágyaiknak adták haszonbérbe. Ennek ellenére az 1850-es években a bélmegyeri pusztát közigazgatásilag mégsem Körösladányhoz, hanem Békéshez csatolták. Az északra fekvő Fás viszont 1728-ban újra benépesült. Az árvizek pusztításai miatt azonban 1749-ben a lakossága Körösladányba, a Fásivégre költözött. A határát pedig felerészben Körösladányhoz, illetve Kisfás néven Szeghalomhoz csatolták még 1789 előtt. Bélmegyer újjászervezésére már a XIX. század végén mutatkozott lehetőség, amikor is a báró Wenckheimekkel rokonságban álló gróf d'Orsay Emilné Festetics Feliciána grófnő a békésieknek eladásra kínálta ottani földjeit.
Az újraalakulásra azonban még mintegy öt évtizedet várni kellett. Az alakuló és tisztújító közgyűlésen Dr. Krafcsik Gábor, a békési járás főjegyzője olvasta föl a belügyminiszter 151 693/1946 III. B. M. számú leiratát, amelyben „Bélmegyer lakott helyet 1946. évi április hó 1.-ével önálló nagyközséggé engedélyezi szervezni, képviselő-testületét és elöljáróságát
megszervezni rendeli." Ezek után Mucsi Imre Békés község mint anyaközség főjegyzője üdvözölte az „új önálló községet", rámutatva arra, hogy „nem kell haragudni arra Bélmegyer községnek, amiért az anyaközség mindent elkövetett az irányban, hogy az új község alakulását körömszakadtáig ellenezte, amit csak azért tettek, mert mindenki féltve őrizte önmagáét. [...] Kívánja, hogy olyan erős község legyen Bélmegyer, amely a saját lábán — minden segítség nélkül — meg tudjon minél előbb élni. "Az egyéb tisztségviselők és esküdtek megválasztása után Baji János lett a községi bíró, míg Domokos Gábor a községi törvénybíró. A történtek ekkor még csupán annyiban érintették Körösladányt, hogy dél felől már nem Békéssel, hanem egy új településsel, Bélmegyerrel lett határos. A kezdeti teendőket az önállósággal járó feladatok, a telepes községgé válás megvitatása jelentette. Hamarosan azonban a település további fejlődését célzó újabb, immár Körösladányt is érintő, nagy horderejű elképzelés is szárnyra kapott. Július 3-án ezért rendkívüli közgyűlést hívtak össze. Ezen Arany Gusztáv vezető jegyző ismertette a Ravasz György szeghalmi és Dr. Krafcsik Gábor békési járási főjegyzőhöz Körösladány községhez tartozó Fás és Bikasziget Bélmegyerhez való csatolása ügyében benyújtott 1846/1946. sz. megkeresésüket. Az abban foglaltakat a bélmegyeri elöljáróság az említett helyszíneken több ízben is kihirdette. A meghallgatások időpontját a békési járás főjegyzője rendeletében július 6-ára, majd később július 13-ára tűzte ki. A jegyzőkönyv szerint: Arany Gusztáv „vezetőjegyző nagy örömének ad kifejezést, amikor Fás és Bikasziget csatlakozásának kilátását jelentheti be, mert a község határának a maga 2-3000 kat. holdas területével óriási előnyt jelentene az anyaközségnek, és a területek csatlakozásával lenne igazán életképes Bélmegyer község is". A siker reményében még arról is döntöttek, hogy a meghallgatásra az elöljáróság mellé még hat képviselő-testületi tagot is küldenek. Molnár Jenő Békés vármegye alispánja 6392/1946. sz. rendeletében — Bikaszigetet kihagyva —csupán Fás lakosságának szavazását rendelte el július 13-ára. A szavazás lefolyását a 33/1946 kgy. sz. véghatározat értelmében a bélmegyeri elöljáróság és a képviselő-testületi tagokból alakult bizottság ellenőrizte. Eszerint „Bélmegyerhez való csatlakozás mellett szavazott 52 fő, Körösladánynál való maradás mellett szavazott 14 fő, nem szavazott 12 fő". (A kevésnek tűnő részvételi szám abból adódik, hogy csupán a családfők voksolhattak a mintegy 400 főt érintő lakosság nevében.) Természetesen Körösladány is megtett mindent Fás megtartása érdekében. Szerették volna elérni, hogy a hovatartozás ügyében le nem szavazott 10 családfő is leadhassa voksát, amit a bélmegyeriek azzal utasítottak vissza, hogy ők nem Fáson, hanem Körösladányban laknak. Emellett még az ellen is felemelték a hangjukat, hogy az 52 csatlakozást elfogadó szavazó közül 3 érvénytelen legyen, mivel azok az alispáni rendelet után költöztek ki Körösladányból Fásra. Körösladány elöljárósága viszont a cserszádi rizstelep hovatartozása ügyében emelt kifogást, miután csak a telep vezetője szavazhatott, az ott dolgozók pedig nem. A fölvetést a bélmegyeriek azzal az indokkal utasították vissza, hogy a rizstelep oszthatatlan terület. A szavazás után pedig a leghatározottabban követelték, hogy: „A Fáson kint lakók leadott szavazata alapján kérjük Fás sürgős idecsatolását, még abban az esetben is, ha Körösladány község az idő húzása miatt Bikaszigetnek szavazását is kéri elrendelni — holott annak idecsatolásáról Bélmegyer község már lemondott". A kérésük pedig meghallgatásra is talált. Mintegy két évszázadnyi együvé tartozás után, nem kis csatározások árán vált ki Fás szinte teljes területe Körösladány közigazgatása alól, amivel immár 74 éve véglegesült a város határa.
Kazinczy István
forrás: Körösladányi Hírmondó
