elenlegi ismereteink szerint a Nemzeti Park e 644 hektáros, 82 hektáron fokozottan védett részterületének környékét már a honfoglaláskori idők előtt is erdők borították, melyek a XIII. században írásban is megemlített Fás települést ölelték körül. Fáspuszta a szikes legelőn álló magányos, több száz éves kocsányos tölgyekkel, idős vadkörtefákkal az ősi erdőssztyep látványát idézi.
A Nemzeti Park e tájképileg egyik legszebb területét Magyarország utolsó, épen fennmaradt sziki tölgyesei között tartják számon. Ez az élőhely azért képvisel kiemelkedő értéket, mert valamikor az Alföld jellegzetes erdőtársulása volt, melyből mára csupán néhány helyen maradtak meg állományok a Tiszántúlon.
A sziki tölgyesek eredete máig vitatott, de speciális jegyeket mutató, önálló erdőtársulásnak lehet tekinteni. Néhányan a magas árterek keményfás ligeterdőinek a folyószabályozásokat követő elszikesedésével hozzák összefüggésbe kialakulásukat, speciális, szikesekhez kötődő növényfajaik nagy része viszont azt sugallja, hogy állományaik már jóval korábban kialakulhattak.
Uralkodó fafaja a kocsányos tölgy, második lombkoronaszintet alkot benne a mezei és a tatárjuhar, a mezei és a vénic szil, valamint cserjeszintjében megjelenik a fagyal, az egybibés galagonya, a varjútövisbenge és a kökény. Az idősebb állományok alatt tavasszal geofiton növényzetet találunk, odvas keltike (Corydalis cava) és salátaboglárka (Ranunculus ficaria) tömegével. A sziki tölgyes tisztásain és az erdők szegélyzónájában lévő sziki erdőssztyep társulás jellemző növényfajai a réti őszirózsa (Aster sedifolius subsp. sedifolius), a sziki kocsord (Peucedanum officinale), a fátyolos nőszirom (Iris spuria), néhol az aranyfürt (Aster linosyris) és a fogaslevelű bükköny (Vicia narbonensis) is megtalálható. Az először itt, a Szilvási-erdő tisztásán 1870-ben Borbás Vince által megtalált és innen leírt védett növényfajunk, a sziki lórom (Rumex pseudonatronatus) külön is említést érdemel.
A Bélmegyeri Fáspuszta zoológiai szempontból is kiemelkedő értékekkel bír. A területen él egy, fejlődésében a sziki kocsordhoz kötődő veszélyeztetett lepkefajunk, a nagy szikibagoly (Gortyna borelii), melynek világállománya döntően hazánkra koncentrálódik. Magyarországi előfordulási helyei közül is kiemelkedik azonban a Fáspuszta, ahol jelenlegi ismereteink szerint a világ egyik legerősebb populációja él ennek a fajnak. Szintén kiemelkedő jelentőségű lepkefaja a területnek a száraz, erdőssztyep jellegű tölgyesekhez kötődő, balkáni-kisázsiai elterjedésű magyar tavaszi-fésűsbagoly (Dioszeghyana schmidtii). A Nemzeti Park e részterületén,viszonylag kis kiterjedése ellenére olyan további értékeket találunk, mint a fekete gólya (Ciconia nigra), a rétisas (Haliaeetus albicilla), a barna kánya (Milvus migrans), vagy az évtizedek óta létező gémtelep.
Kis területe, sérülékenysége miatt központi, fokozottan védett része nem látogatható.
