1980. július 22-23-án jelentős mennyiségű, nagy intenzitású eső hullott a Körösök hegyvidéki vízgyűjtő területére. Gyors áradás indult el a folyókon, különösen a Fekete-Körösön. A rendkívüli hevességű árhullámok levonulása nem volt zavartalan. 3 és fél nap alatt három töltésszakadás következett be.
Július 28-án reggel 6:35-kor a Kettős-Körös jobb parti töltése Hosszúfoknál, – a töltés tönkremenetelére utaló előzetes jelek nélkül – átszakadt. A szakadás időpontjában az átlagosan 6,0—6,5 m magas kettős-körösi töltésen mintegy 5,0 m-es vízterhelés volt. A békési vízmércén a vízállás ekkor 921 cm volt, az apadás már 26 órája tartott, mértéke 42 cm volt. A kezdeti 5 m-es nyílás gyorsan szélesedett: fél óra múlva 10 m-es, másfél óra múlva kb. 30 m-es, két óra múlva kb. 50 m-es volt és további néhány óra alatt 78 m-esre bővült. A töltésszakadás mögött – a környező terepszinthez viszonyítva – 6,5 m mély kimosás, kopolya képződött. A terepre kitörő víz a töltésből és a kopolyából mintegy 60 ezer m3 földet mosott el, a keskeny hullámtér miatt a kopolya a folyó medréig visszarágódott, a víz szabályszerű új medret képzett.
A rohamos erővel bővülő töltésszakadáson az első órákban 750–800 m3/s-os vízhozam zúdult ki a területre. Olyan rendkívüli leszívó hatás érvényesült, hogy néhány órán keresztül, időszakosan, több km-es szakaszon még a Kettős-Körös folyásiránya is megfordult, ezt a töltésszakadás alatt, a mezőberényi hídról végzett vízsebesség mérések is igazolták.
A hosszúfoki töltésszakadás következtében közvetlen veszélybe került Tarhos, Doboz és a környező tanyavilág, a lokalizálás eredménytelensége esetén pedig Bélmegyer és Újladány, valamint további számos tanya lakossága.
A veszélyeztetett Tarhos, Újladány és Bélmegyer községekből és a külterületekről alig 12 óra alatt 4086 embert és a jószágállományt kitelepítették.
A Hosszúfoki-főcsatorna torkolatának térségében néhány óra alatt súlyos védelmi helyzet alakult ki: a víz a töltésszakadástól az ártéri öblözet legmélyebb pontja, a hosszúfoki szivattyútelepek felé tört. Átszakította a főcsatorna bal parti töltését, gyorsan megemelte a vízszintet, amelynek következtében néhány óra múlva már meghágási veszély fenyegetett a jobb parti töltésen egészen Tarhosig, pedig a víz a terepen akkor még nagyobbrészt el sem érte a Hosszúfoki-főcsatorna vonalát. A torkolatnál 35−40 cm-es átbukó vízben pallósoros nyúlgátat építettek. Ezen a vonalon sikerült lokalizálni a kiömlő vizet és ezzel további kiterjedt térség elöntését megakadályozni. A lokalizáló töltés koronája és a mentett oldali földutak az átbukó víz miatt járhatatlanná váltak, így a védelmi anyagokat, megtöltött homokzsákokat csak honvédségi kétéltű járművekkel lehetett szállítani.
A víz a terepen gyorsan terjedt. Néhány óra alatt elöntötte a hosszúfoki szivattyútelepeket és a szakadástól eltelt 10 óra múlva elérte és meghágta a Békés—Tarhos közötti műutat, elöntötte a Békési Gépgyárat, másfél nap múlva körülvette Tarhos község körtöltését.
A töltésszakadás ideiglenes elzárását július 31−augusztus 4. között hat árvízvédelmiosztag készítette el vízről, pontonokról, kétsoros acéllemez szádfallal. Az elzárási munkák rendkívül nehéz körülmények között folytak, a víz nagy sebességgel ömlött ki a területre. Az elzárást a hullámtér felé végrehajtani nem lehetett, a teljes kopolyát körül kellett zárni 8 és 12 m hosszú széles acéllemezekkel. A két lemezsor közé homok és homokzsák kitöltés, mögé homokzsák megtámasztás került. A 78 m hosszú töltésszakadást 300 m hosszú szádlemez építménnyel lehetett elzárni; a két sor lemez közé és a megtámasztására közel 1 millió homokzsákot használtak fel.
A Kettős-Körösön a második árhullám és a Tisza áradása miatt az apadás rendkívül lassú volt. A töltésszakadástól a Hármas-Körös torkolatáig, 100 km hosszon a vízszint abszolút esése tartósan mindössze 2 m körüli volt. A folyó és az elöntött terület vízszintjének kiegyenlítődése ezért csak ez ideiglenes elzárás után 66 órával, augusztus 7-én 16 órakor következett be és csak ezután lehetett kapukat nyitni az ideiglenes elzárásban a víz gravitációs visz-szavezetésére.
A helyreállítás és a vízvisszavezetés egészen októberig eltartott. Az árvizet követő szakértői értékelések megállapították, hogy a Hosszúfoki töltésszakadást az altalaj belső eróziója idézte elő. A töltésszakadás egy betemetett régi holtmeder kereszteződési helyén következett be. Az altalajon keresztül átszivárgott víz hidrosztatikus nyomása feltörte a mentett oldali vékony fedőréteget. A víz kitört, a töltés beszakadt.
A helyi és az országos összefogás, valamint a szervezett árvízvédekezés eredményeként a települések megmenekültek a pusztulástól, emberélet nem esett áldozatul, de tönkrement a tanyavilág jelentős része.
Az árvízvédekezés méreteire jellemző, hogy csúcsidőszakban egyidejűleg 9388-an vettek részt a munkákban, 1 millió 420 ezer homokzsákot használtak fel. A körtöltések, lokalizációs vonalak, nyúlgátak építése és megerősítése során 320 ezer köbméter földet mozgattak meg.
Forráslinkek:
Az 1980. évi hosszúfoki gátszakadás
hidrologia.hu
bekesmatrix.hu
kovizig.hu
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A fotók megtekinthetők eredeti helyükön is: MTVA fdotóarchívum
Az alábbi galériában lévő szinezett képek eredeti, fekete fehér állapotukban megtekinthetők a Békés Mátrix-on, valamint a Kövizig.hu-n.
